A KUNG FU megteremtése


A KUNG FU, mint harcművészet megteremtése Li Csong szerzetes nevéhez kötődik (Kr. u. 900 körül), aki hosszasan tanulmányozta és megfigyelte az állatok viselkedését. Egyik zarándokútja alkalmával megfigyelte, hogyan küzd a daru és a tigris egymással. A daru kifinomult mozgásával meg tudta védeni fiókáit a tigristől. Ez a mozdulatsorozat megfelelő ahhoz, hogy az emberek megvédhessék magukat az ellenséges támadásokkal szemben. Ezért ezt a megfigyelését el kezdte tanítani a többi szerzetesnek és így teremtette meg  a KUNG FU művészetét.

A kungfu két szótagból áll, az első a 功 (kung), melynek jelentése „érdem” vagy „eredmény”, míg a 夫 (fu) jelentése „férfi, ember”, azaz a szó szerinti jelentése „emberi érdem”.

A kungfu szó jelentése árnyalt, aminek további jelentései: kemény munka és jelentős tanulással töltött idő árán megszerzett tudás, jártasság.

A kungfut eredetileg a harcművészetre alkalmazták, azonban a KUNG FU filozófiája szerint minden alkotó, fejlesztő célú művészetre használható. Ezért ez lehet nemcsak a harcművészetben való jártasság, hanem a festészet, a vívás, a torna, a kalligráfia, a sakk, a költészet vagy akár a szakácsművészet és természetesen minden más élethelyzetben való tudás megszerzése is.

Tulajdonképpen a KUNG FU egy életstílus, amely segít harmóniába hozni a szellemi és a fizikai energiákat és így létrehozni az életben a Harmóniát.



A Shaolin legendája

Kína Henan tartományában, a Song hegység Shao Shi Shan körzetében elterülő erdőségek (az erdőt kínaiul „lin”-nek hívják) voltak a legvonzóbbak egy buddhista szentély megalapítására. Így a körzet és az erdő nevét összeolvasztva született meg a Shaolin név, melynek jelentése: Erdő Fái mely egyben a kolostor pontos helyét is jelöli. A Shaolin templom Kr. u. 495-ben épült, a legnagyobb hatású személy a kolostor történetében egy indiai szerzetes, Da Mo volt,- akit Boddhidharmaként is ismernek. Da Mo-t, Liang Wu császár hívta meg Kínába a buddhizmus tanítását hirdetni Kr. u. 527-ben. A Shaolin templomba érkezvén látta, hogy a papok betegesek és gyengék. Különféle testedző módszereket fejlesztett ki részükre, hogy megerősödjenek, és jobban bírják a meditációt. Da Mo két fontos írást hagyott hátra: „Az izom és ínátalakítás könyvét” valamint a „Velő és elmetisztítás könyvét”.

Da Mo tanításait a Shaolin papok harcművészeti gyakorlataikba is beépítették és észrevették, hogy harci hatékonyságuk ezáltal nagymértékben megnőtt. Ez jelentős lépés volt a kínai kung-fu fejlődésében, ez volt a harcművészeti Qi Gong kialakulásának időszaka. Da Mo halála után a Shaolin kolostor csaknem 300 évig önállóan rendelkezett saját harcművészeti képzést folytató szervezetével. Ez az „aranykor” nagyon kedvezett a tanok terjesztésének, így Kína szerte még további hat Shaolin kolostort alapítottak (hármat Kína déli és még hármat Kína északi részén).

Délen a legjelentősebb a  Quanzhou Shaolin kolostor volt Fujian tartományban, amelyet Kr. u. 878-ban alapítottak.

A történelem során a belviszályok és háborús időszakok a templomokat sem kímélték. Többször lerombolták és felégették, majd később újraépítették őket. Az 1928-as kínai polgárháború idején a Henan tartománybeli központi kolostort immár sokadjára felgyújtották és lerombolták. A pótolhatatlan harcművészeti feljegyzések nagyobbrészt megsemmisültek.

Az 1980-as években a kínai kormány nagy erőfeszítéseket tett a Wu Shu feltámasztása és terjesztése érdekében, ezért a Shaolin kolostor kiemelkedő figyelmet kapott. A kolostort fejleszteni kezdték, új épületeket emeltek, tekintve, hogy a Shaolin időközben fontos turisztikai látványossággá vált. Felívelő népszerűségét a „Shaolin Show”-nak köszönheti, mely jó hírnevet és ismertséget szerzett a kungfu-nak az egész világon.